Még mindig harsognak a magukat mély-magyarnak tartó emberek szavai, főként a szégyenteljes trianoni elcsatolások évfordulója után is. Az alkotmányozás során felmerült többször is a Szent korona alkotmányba foglalása és a keresztény hitvallás megjelenítése.

Kérdés(ek):

Hány valóban keresztény hívő van ebben az országban, akik rendszeresen járnak templomba? Talán egy kisebb falunyi (pár ezer ember), de nem több, ez egészen biztos. A magyarság kereszténysége ugyanis honnan, pontosabban mikortól eredeztethető? Pontosan Szent Istvánunktól. Akkor viszont felmerül bennem pár további kérdés. Attila, a honfoglaló (h)ősök és egyéb István előtti történelmi figuráinkat megtagadjuk? Ledózeroljuk akkor a Hősök terét, hiszen pogány alakoknak állít emléket? Őket nem kell akkor bevenni az alkotmányba? Értem én, hogy az állam, mint formától számolunk valamit, csak nem értem, hogy miért pont onnan? A nemzeti identitásunkhoz legalább annyira hozzátartozik a csodaszarvas legendája, mint az aranybulla, vagy a Szent korona története. Vagy beszélhetnénk arról is, hogy a keresztény egyház milyen véres hadjáratokat indított, pont a pogányokat üldözve, ráerőszakolva az emberekre olyat, amit nem önszántukból akartak, mindezt Isten nevében. Nonszensz az egész.

A parlamentünk egy jókora és impozáns cirkuszi porond már évek óta. Nosza, hajtsunk végre akkor hát egy bohóc forradalmat. Keserédes vicc az egész kormányzásnak csúfolt valami évek óta hazánkban. Csoda hát, hogy aki csak teheti külföldön, messze a hazájától próbál megélni, mivel itthon a saját politikusai ellehetetlenítik?

És egy pár gondolat még a trianoni szégyen-szerződésről. A franciák is elismerik immár évek óta, hogy nem lett volna szabad hagyniuk megtörténni. De megtörtént, ezzel együtt kell élni így vagy úgy. Ez van. Nem szabad azonban túlzásokba esnünk, még ha saját hazánk és népünk egy részének elszakadásáról is van szó. Van középút, mint mindig, csak hajlamosak vagyunk erről megfeledkezni és előtérbe helyezni a sértődöttséget, hagyni eluralkodni a gőgöt. Nos mi is lehet az a bizonyos arany középút? A

schengeni megállapodás,

mely a megállapodást aláírók (2004-től Magyarország is) között a határok, a határ ellenőrzés megszűnéséről, a szabad átjárásról szól. Ez alapja lehet a csúfos trianoni katyvasz felülbírálatának. Sok év eltelt azóta, lehetetlen visszaállítani bármilyen határt is, főleg nem ország és közigazgatásit. Ez egyszerű romantikus sci-fi akció thriller, amit egyes politikusok fennhangon ajnároznak, hülyítve ezzel az igencsak szenzitív nemzeti érzelmű magyarokat. Hahó kedves honfitársaim, tessék visszadöcögni a realitás rögös talajára és belátni, hazudnak nekünk (nem először és nem utoljára). Semmi mást nem érünk el, csak lenéznek minket és pontosan a határon túliakat szívatjuk, ha bedőlünk ezeknek az uszító sihere hadnak. Őszintén hiszem, hogy nem szabad leragadnunk a múltbéli sérelmeinknél, bármennyire is fájnak, mert ezzel csak leragadunk és saját magunk gátjává válunk a fejlődésünk és gyarapodásunk előtt, között. Feledni sem szabad, emlékezni kell rá, hiszen a történelmünk kincs.

Ennyi szösszenet esett most a billentyűzetemre éppen.

És egy kis kvíz, a történelmünket jól ismerők számára:

Melyik törzs harcosai nyilaztak hátrafelé lóháton Attila vezetése alatt?
(kis segítség: NEM a Hunok)

A választ írd meg kedves olvasó komment formájában alább.